Sziasztok, elég bizi 3 héten vagyunk túl, beindult a tavasz, felvettek a belvárosba dolgozni ÉÉS meglátogatott minket az utánozhatatlan Mesterhármas: Mami, Emő és Bogi.

Nos, meglepetésből kimentem eléjük a reptérre, lerövidítve a pénteki munkanapot, hogy sírós ölelgetős, esetleg röhögős, névtábla feltartós börleszket adjunk elő. Mire berohantam a reptérre persze már méretes német hölgyek árasztották el a folyosót, tehát a gép leszállt, és ha ezek kitaláltak a leszállópályáról, akkor az én feleim valószínűleg már rég itt kapaszkodnak valami korlátba valahol, nade hol?! Szerencsére ismervén a szokásaikat, nem sok hely jöhet szóba: Kávézó, Kocsma, Dohányzó, tetszőleges sorrendben. Egyes univerzumokban akár párhuzamosan. Ha meg ezek közül egyik sem, akkor már úgyis minden mindegy, beléptek egy vándorcirkuszba.

Be is jött a logikám, a kijárathoz legközelebb eső, dohányosoknak fenntartott sarokban pöfögtek a felajzott népek. Drága családom! Mivel parkolójegyünk nem volt, expressz gyorsasággal betuszkoltuk Dézibe a csöppet elérzékenyült, félholtra szomjaztatott, úgy összességében hervadásnak indult, de még hősiesen kitartó rokoncsokrot és padlóig nyomtuk a gázt. Itthon Hörcsög teljes extázisba esett a látogatósereg láttán, helikopter felszállás jellegű farkcsóválásban és két lábon ugrálásban manifesztálva elsöprő érzelmeit. Még jó hogy szóltam neki előre, hogy kiknek jöttére készüljön Kelet felől, bár kicsit korábbra várta őket, egy bazi nagy fehér kutyán, de mindegy. Így is maradhatnak. Osztán elvittük az utolsókat rugó Muskétásokat vacsizni egy közeli kocsmaétterembe, mialatt a szőrös botrányka megzabálta a gondosan becsomagolt többkilónyi sportszelet szállítmányt, amit kaptam, természetesen csomagolópapirostul. Most akkor mitől leszek fitt?!? Hát szarik ez a vonalaimra? kérdem én. Hát igen, Pontosan, Szó szerint, Nagy ívben, de csak 3 nap eltelte után, hogy addig remeghessünk, hátha megdöglik bélcsavarodásban. Sírkövére meg rávésethetjük, hogy a túlzásba vitt sport okozta korai távozását. Aki eddig nem tervezte, hogy kutyát fog tartani, azt remélem lassan sikerül meggyőznöm. Akármiről is.

Persze a rumos csokitól szárnyakat kapott Hörcsög egész éjszaka vígan járőrözött, mindenkit folyamatosan próbált szemmel tartani és persze az összes csomagot szigorú orrőrizet alá vonta, őtet aztán nem veri át senki, hol rejtegeti a többi szajrét. Gondosabb, mint a Hómlend Szekjuriti. Úgyhogy sokat nem aludtunk, de hát ki igényelné az alvást egy 18 órás utazás és egy óceánátszelésnyi izgalom után? Phöhh. Innentől nem nevezek meg napokat vagy órákat, mert „a nagy örömtől összefolynak az élmények”, értsd fogalmam sincs mikor mivót, de jó vót. Pedig nem is ittam.

Lejártuk a lábunkat először Phillyben, megpróbáltuk érzékeltetni, hogy múlatjuk napjainkat az Óperencián túl, aztán ellátogattunk Washingtonba a demokrácia és a napszúrás melegágyába. Itt megbámultuk az obelixet és gondosan megtárgyaltuk, hogy hol gázolt a térdig érő vízbe a Deryl Hannah, a Forrest Gumpban, elindítva a vizespóló-verseny evolúcióját. Lincoln szobránál csalódottan állapítottuk meg, hogy nem a majmok bolygóján vagyunk. Később Dávid vezényletével a nagy almába harapott a kis csapat, de erről meséljenek inkább a képek, mert én bizony kihagytam. Képes beszámoló ITTEN NI.

Ahogy azt illik, a városnézéseket olykor halálrazabálásokkal szakítottuk meg, csak hogy nehogy lefogyjunk a mászkálástól. A programokat rendesen órákig megvitattuk előre, hogy majd mikor már mindenki halálosan elfáradt teljesen eltérjünk tőle és hazamenjünk a kanapéra dögleni, és csak úgy röhögcsélni nyugiban, vagy megnézni az Eszeveszett Birodalmat úgy hatszázmillió négyszázkilencvenegyezer ötszázhatvannyolcadjára. Összességében a napoknak törhetetlen gerincét alkotta a folyamatos kávé- és cigikeresés, szeretnék is előre kérni egy szívességet a nemzetközi mentőcsapatoktól, ha egyszer ez a család egy lakatlan szigetre kerül, és nem lehet őket kihozni, ne pazarolják a pénzt élelmiszerre és vízre, kérem koncentráljanak a koffeinre és a dohányárura.

Végezetül hadd állapítsam meg, hogy mióta nem lakom a családom tagjaival, nem vártak ám ölbe tett kézzel, se féllábon, sőt új szokásokat merészeltek felvenni. Például óriási megrökönyödésemre Mami kétnaponta felkapta a porszívót és harciasan felporszívózta a teljes házat, Boginak a kocsi hátsó ülésén muszáj fülhallgatón üvöltetni a legújabb táncslágereket, különben behány, Emszi meg csak örül, ha úgy általában egy perc nyugta van és nem szól hozzá a világon senki. Számomra a legjellemzőbb és emiatt a legédesebb emlék az óceánparti kirándulásunk lett, amire lázasan készülődtünk, fürdőruhákat kértünk kölcsön, naptejet és uzsit pakoltunk, a kutyát otthon hagytuk, hogy ne zavarja a strandolókat, stb. Persze ahogy kiértünk a töküres partra, csontunkig hatolt a jeges, de cserébe orkánszerűen üvöltő szél és a világ összes felhője a nap elé tornyosult. Node minket aztán lehetetlen elijeszteni, mi ide strandolni jöttünk, azannyamindenit! Úgyhogy a strandszékből tákolt szélfogó mellé tetőtől talpig törülközőbe hengergettük a Mamit, nehogy megfázzon, de azért valamennyi levegőt kapjon, Bogi egy dűne mögött félig homokba ásva a hideg ellen rendíthetetlenül szelfizte magát, Emő pedig kagyló és furaállat gyűjtőexpedícióba fogott, azaz módszeresen felásta a homok kb. 200 négyzetméterét és rögtönzött kiállításba rendezte a találmányait, sőt, határozott tiltakozásom ellenére a gyűjtemény felét becsempészte a lakásba. Most is itt rohad, talán hazaviszem ajándékba!

Szóval szerintem hoztuk a formát, köszi hogy jöttetek és remélem nem vettük el a kedveteket örökre az utazástól!