Na szóval kerestünk egy megállót amin átszállhatunk egy másik metróra, ami az eredeti célunk felé tart és ott leugrottunk. Az állomáson olvastam,h amikor volt a Sandy hurrikán lecsapott a városra akkor elöntötte a tengervíz a metró alagutat ami nem tett neki jót, uh ezen a hétvégén javítgatják. Átszállva a másik metróba láttuk,h jó felé megy és a tömeg se volt nemúgy mint az előző metrón, uh meg is nyugodtam. Majd felfigyeltem arra,h szól valami jó kis háttérzene a metrón. El is gondolkodtam,h milyen menő,h van zene a metrón de azért mégiscsak fura,h ilyen modernebb zene szó,l viszonylag hangosabban és nem valami klasszikusabb. A gondolataimból az zökkentett ki,h láttam, hogy egy fiatalabb kb 25-30 körüli szeri lány – aki mellettünk ült - felpattant és elkezdett táncolni (vagyis néhány mozdulatot csinálni heccelésből) a kapaszkodó mellett. Nem rúd táncolni mielőtt valakinek megindul a fantáziá:)a, de olyan klubosabb, fenékrázós stílusban, no hát erre a társaság másik lány tagjának is rá kellett kontráznia uh ő is bemutatott néhány mozdulatot. Ekkor :)öttem rá, hogy a zene igazából a társaság harmadik fiú tagjánál lévő kis vezeték nélküli hangszóróból jön igazából. Nekem ez a kis életkép nagyon tetszett, bár igyekeztem nem telibe bámulni nehogy zokon vegyék. Mi a következőnél már szálltunk is le és láttam,h valaki reklamált a vezetőnél (ráadásul egy fiatal srác) a kéretlen produkció és a zene miatt. Vicces, mert amikor a kombinón a Baross utcánál beindult a mulatós pityu a recsegő mobil hangszórójából azt én se kultiváltam annyira, de ez az életkép nagyon megfogott, plusz a számokat is szerettem, amik mentek és olyan jóhangulatú kis társaságnak is tünt, olyan igazi New York-i kis metrós élménynek éreztem és nem is kell mindennap megismételnem:)

Megérkeztünk a hídhoz, hát ha azt hittem,h az 5. Sugárúton tömeg volt, akkor tévedtem. Olyan volt, mint valami nagy hurkatöltőben rizsszemnek lenni. De azért elmond valamit a kultúráról,h a fél járdát még így is szabadon hagyták a biciklis forgalomnak, legalábbis nagyrészt. A híd nagyon szép és monumentális volt. Nagyon szép kilátással az új világkereskedelmi központra, a szabadság szoborra és a Empire State Bulding-re is. Egy dolog jutott még eszembe,h a Marci barátom hogyan csinált olyan képet, amikor ott volt,h csak ő van az egész hídon… :)

Most vettem észre ahogy a fotót tettem be, hogy valaki epp bujik át a lába alatt:) Na de amit még észrevettem,h a két kép kb ugyanott készült. Tehát egy helyen fotózkodtunk csak 4 év eltolással. Látjátok a lámpát a jobb sarokban meg a felhőkarcolókat hátul. Hát ez nagyon vicces...

A hídon úgy döntöttünk nem gyilkoljuk le teljesen a lábunkat és a kitartásunkat, uh nem megyünk már le a szabadság szoborhoz hanem inkább megnézzük az új világkereskedelmi központ tornyot és a régi helyét, ahol most egy emlékmű áll, ami tök szuper mert nem a magasba törő mint általában a szobrok meg emlékművek hanem egy nagy lyuk a földben, vagyis egy nagyobb sekélyebb lyukban egy kisebb mélyebb ahova csorog le a víz. Odafele úton elmentünk egy templom mellett, ami egy elég megdöbbentő felismerés volt, a templom kicsi :) Általában mindenho,l ahol idáig jártam a templomok csúcsai határozták meg a látképet, na ez a templom kb el volt bújtatva a 40-50 emeletes házak között amik körülvették és a hátsó kertjében volt egy nagyon öreg temető is, régi sírkövekkel. Ami azért vicces, mert az egész belvárosban nincs hely és teli van felhőkarcolókkal itt meg egy fél tömbnyi kis cuki temető van.

Ezek után már lassan tendáltunk vissza a buszállomás felé, még ettem egy hot-dog-ot mert azt ugye New York-ban nem lehet kihagyni. Már majdnem a busznál voltunk, amikor jött velünk szembe egy kommandós ruhás muksó kis alvadt vérrel a fején és bekötött lábbal, de jókedvűen. Erősen gondolkoztam,h mi lehet ez, de nem tudtam kitalálni, uh gondoltam biztos hülyülnek a haverjaival. Majd ahogy közeledtünk egyre több, űrhajós ruhás, szuperhősnek, földönkívülinek  és mindenféle mesés karakternek öltözött ember jött velünk szembe. Erre a Csuszi tudatta velem,h itt most ilyen sorozatok nemzetközi találkozója van  és ezért van ennyi érdekes forma. A hazautunk már jóval rövidebb volt, mivel nem kellet várni az alagútnál és otthon egyből kidőltünk a fáradtságtól. Összességében nagyon jó kis első élmény volt és izgalommal várom a következő kirándulásunkat majd karácsony előtt, majd az alkalmat amikor az első vállalkozó szellemű látogatónkkal felmehetek megnézni a kilátást valamelyik felhőkarcolóra és így már rutinosabban kereshetem a földön bejárt látványosságokat másik szemszögből. Uh az első vállalkozó szellemű vendégünk a vendégem a kilátásra:)

Egyébként most hétvégén volt Haloween ünnepe amikor is a gyerekek jönnek mennek és mindenhova bekopgtatank a "Csokit vagy csalunk" felkiáltással nagyon izgi volt uh majd hét közepe felé megpróbálok írni egy rövid autentikus élménybeszámolót. Előre is köszönöm az ötletet a "legszebb faragott tök amit Magyarországról láttam" díjat nyert Bóka Zsófinak:)