Halihó!

Újrakezdtem régi kedvenc hobbimat, megint gyógytornára járok, és öreg néninek adom ki magam. Szuper kis foglalatosság, kezdőknek az TB által fedezett körzeti gyógytornászt ajánlom, majd ha kezdünk belejönni, jöhetnek a méregdrága maszek gyógytorik. Az egyetlen alapszabály, amire nagyon oda kell figyelni az, nehogy olyan helyre tévedjünk ahol meg is kell erőltetni magunkat. Ezt könnyen el lehet kerülni egy gyors hátraarccal, ha a teremből az emberek izzadva és vörösen jönnek ki, és inkább a lift gombjait böngészni, hogy merre is van a WC.

Amennyiben több gyógytornász is összeverődik az élőhelyükön, akkor érdemes először a távolból szemlélve felmérni, melyik lehet a leggyengébb egyed, ügyelve nehogy szagot fogjanak, mert akkor könnyen irányíthatatlanná válhat a helyzet és kiköthetünk Lajosnál, akit a háta mögött, sírva csak Gyilkosnak neveznek. Ha sikerült a kávéautomata mögött felverni a táborhelyet, érdemes azokra a gyógytornászokra szűkíteni a megfigyelés körét, akik hangosan csacsognak, haveriasan eldumálnak a tropákkal és az átlagnál csinosabbak. Ezekben az esetekben reményünk van arra, hogy többet foglalkoznak a jó benyomás-gyakorlással és a flörtöléssel, mint a mi kínzásunkkal. Ha sikerült kiválasztani a legkevésbé vérszomjas tornászt akkor sűrűn jajgatva, meglehetősen lassan közelítsük meg, ha lehet sírjuk is el magunkat de mindenképp tudatosítsuk benne, hogy rajtunk úgyse lehet segíteni, minek is erőltetni, hát csak dumcsizzunk egy kicsit, maximum egy kis masszás vagy látszat labdagurigatás. Engem igazából véletlenül utalt be ide a doktornő, épphogy csak benéztem egy kicsit.

Nekem múlt héten sikerült tökéletesen eltalálni a receptet, kikaptam a leghelyesebb tornáct a helyen ahova beutaltak, helyes pasi, izmos felsőtest, kellemes csacsogó hang, minden ami alapvető a megfelelő combhajlító izom építéshez. Haha. Persze aznap minden mindegy életérzéssel direkt jó előre elástam magam, így nem borotváltam lábat és természetesen halálra zabáltam magam gulyással előző este. Aztán amikor zsíros hajjal, puffadó hassal és meglehetősen szőrös lábakkal közelítek a masszázságy felé már újratárgyalnám magammal, hogy lehet hogy nem a lehető legrosszabbra, a komor arcú Mancikára kellett volna készülni, akit úgyis életedm végéig utálni fogok.

Nah mindegy, hát túlestünk a „gyógytornán” ami abból állt, hogy próbáltam nem pironkodni, amikor különböző helyzetekben lassú mozdulatokkal nyomkodta a felsőcombom és elfelejteni a szürke legalább negyven árnyalatát. Továbbá rájöttem, hogy a leghardcorabb farizom edzés az aktív pukivisszatartás. Aztán az óra vége felé, mikor már tényleg azt hittem, hogy kikaptam a lottó ötöst, megszólal a csávó, hogy ez az utolsó hete itt, következő héttől - ha nem gond átadna az egyik kollégájának, mindjárt bemutatja, itt kezel a szomszédban.

Eddig fel se figyeltem a dermesztő hangokra, amik a következő ágy felől jöttek: halk szitkozódás (jaj olyan kis lehetetlen rosszcsontocskák ezek az amcsik, sehol egy izes a kurvaanyádbasszameg, csak egy-egy elhaló Fuck..), könyörtelenül odavetett lehetetlen ismétlésszámok és a félreismerhetetlen végkimerülés közeli zihálás. Szóval ő lenne a helyettesem, közli a jó pasi, mintha nem tudná - hogy most hirdeti ki a halálos ítéletemet – és odamutat a baljósan halk, alanyát elmélyülten szemmel tartó zordon tornászra. Helyesnek nem mondanád, az a fajta aki ha elfordul is látja, hogy nem emeled elég magasra a lábad és álmából felkelve is tudja, hogy lecsaltad az utolsó kettőt. Mindenből. Amiből nem, abból ötöt.

Most is gyógytornáról sántikálok éppen haza és próbálok nem bömbölve sírni, hogy a kellemes láblógatás és az erőltetésmentes azonnali gyógyulás helyett nekem megint csak a rohadt izomláz és küzdelmes fejlődés virgácsa marad. De azért csak elereszetek egy rohadjmegtekurvagecit csak úgy a novemberi szélbe, hadd nyugodjon meg a kis lelkem, és hátha a lábremegés is alábhagy.