Ma (vasárnap) annyira belejöttem az irkálásba, hogy gyorsan ezt is megírtam, de a Csuszi majd csak hét közepe felé élesíti, nehogy perek tömkelege boruljon a nyakunkba, hogy mindenkit elvonunk a munkától  és persze azért is hogy egyenletesebb legyen az élmény nektek.

Amint azt az elöző bejegyzés végén is említettem ma este elmentem bringázni egyet a Csuszi új bringájával. A tréning nem csak azért volt egyszerű mivel egy sima bringázás volt, de azért is mert a Csuszi csoda piros-sárga vasparipája csak egy fokozatban tud vágtatni avagy lovasától függően cammogni. A kevésbé allegórikus kedvűek kedvéért a biciklin egy sebességi fokozat van. Van rajta szabadon futó uh azért az szerencsés, hogy lehet rajta pihegni a lejtőn.

Notehát nekivágtam az estének kis félelemmel a szívemben, most épp nem azért mert benne volt a pakliban a gyenge teljesítmény, hanem mert ez volt az első megmozdulásom este. Az előkészület szokás szerint bénázásba fordult miután alig tudtam leszedni a soundcloud-ról egy jó kis Ludmilla mixet ami megadja majd a ritmusát a dolognak. No de elindultam végül, a mix is szépen nyugisan kezdett. Első utam helyszínéül egy nagyon aranyos kis folyóparti bringa utat néztem ki. Minden reggel arra járok kocsival is munkába és már amúgy is nagyon tetszett. Egy kicsit kanyarogva követi a folyó vonalát és átmegy egy-két régebbi híd alatt is.

Tehát bemelegítésnek letekertem a lakástól a folyópartra az autók között. Nem akartam senkit sem feltartani, uh már bemelegítés alatt is néha pörgettem egy picit és így a stoptábla rengeteg tiszteletétől lelassult, ám 5 literes motorral fölszerelt traktorokkal egész jól tartottam a lépést. Tehát leértem a bringaútra ami amúgy 2 sávos nagyon jó minőségű hely. Bedugtam a másik fülemet is, mondván itt már hátulról úgysem ütnek el és elindultam fejemben az Imre kollegám – Alpok hágóit megjárt bicikli gurunk – tanácsával, hogy pörgetni kell a lábat mert akkor a szívem dolgozik nem a vázizomzat. (Aminek most amúgy is híján vagyok.) Így is tettem próbáltam pörgetni de rá kellett jönnöm, hogy ez itt most nem olyan egyszerű. Mert hát nem úgy van, hogy most nincs kondi vagy kedv leváltok és majd pörgetek lassú tempónál itt ha pörögni akarsz tolni kellJ Na egész jól ment is amíg az első hosszabb lankához nem értem ott azért küzdöttem mint a disznó, na azért annyira nem mint a jégen. De legalábbis annyira, mint amikor egy szép téli reggelen az ólomgolyó helyett Józsi a svájcisapkás ex-esztergályos, házi böllér várja a már tűszerűvé köszörült fanyelű késével, 4 haverjával és mindegyikben legalább 5 felesnyi bátorsággal. Pörgetsz lábból de kellene az erő ami nincs, lassul a lábad, kiállsz próbálsz beletekererni párat, hogy ritmusban maradj király megint jó a sebesség majd 1000 láb alatt (mert ugye már abban gondolkozunk :) ) megint szépen lassul a láb kiállsz és így tovább. No de ezzel együtt nagyon szép utam volt, hazafelé nézegettem a kivilágított felhőkarcolókat meg az embereket akik üldögéltek a parton. Az emelkedő nagy része hazafelére jutott bíztattam magam, hogy mindjárt vége mire kikristályosodott bennem hogy igen mindjárt vége a bicikliútnak de mi ugye a parthoz képest egy kedves kis dombocskán lakunk. Uh mielőtt nekivágtam volna még megálltam a Múzemtól nem messze ahol épp egy fesztivál van és belehallgattam a zenébe, közben kifújtam magam, majd nekiugrottam a lejtőnek.

Hallottam már róla, a Csuszi múltkor nagybevásárlás után táskákkal megpakolva ugyanitt küldötte fel magát, hát nem túlzottJ De pont jó lezárása volt az edzésnek, szerencsére senki nem jött mögöttem uh nyugodtan jöhettem. Tehát remélem holnapra tényleg megjön majd valami kis érzés amiből sejthetem hogy van valami izom még a lábamba. A bringa jól vizsgázott nálam a lejtőn kicsit túlpörgött a lábam, az emelkedőn a fent leírtak szerint, síkon meg pont elvoltam, uh tetszik.  Amúgy az utamat egy kedélyes hölggyel osztottam meg, aki néha közölte velem, hogy hol járok és milyen átlagsebességet sikerült összehozni. Remélem legközelebb is jön mert egész jól tartotta velem a tempót:)