Kedves Mindenki!

Végre nekiduráltam magam és én is írok egy bejegyzést az élményeinkről főként a múlt heti New York-i kirándulásunkról meg a mindennapjainkról mostanában.  Ebben a pillanatban jöttem rá, hogy én még nem is olvastam a Csuszi utolsó műremekét, uh gyorsan átfutottam nehogy itt unalomba haljon a kedves érdeklődő motiváltsága az életünk percei iránt. Na szóval az élt kezd beállni a normális kerékvágásba, minden reggel dolgozni megyek szépen, nagyjából megtanultam azt a három-négy útvariációt amin a GPS vinni szokott (hazafelé ha nagyon megvadul még tud meglepetéseket okozni).

Mellék száll : egyébként már lovagként rovom az utakat, hogy a pallosommal védelmezzem a kedves utazó kollegákat legalábbis a  Waze szerint, nemtudom a lányoknál hogy lehetne ezt interpretálni. Talán hogy a keszkenőjükkel tisztítják el az út porát :)

Az angol billenytűzethez is hozzászoktam már, sőt még az angol billenytűzeten magyarul íráshoz is. Ami most azért cseles mert szerintem fogok egy két ilyen malőrt elkovetni. Uh előre is elnézést kérek az ékezet nélküli és y/z-t felcserélt mondataimért. Egyébként egyik reggel 6.30 ra mentem egy gyárba megnézni valamit és tudtam,h nem tudok majd semmit enni, plusz lehet az ebéd is kimarad majd ezért egy igazi helyi módjára megálltam a benzinkúton és vettem bagel-t (kb zsemle csak tömörebb tésztából és lyukkal a közepén), tojásrántottával, sonkával és sajttal töltöttet. Mondjuk a klasszikus mosogatólé amerikai kávé az kimaradt de én így is nagyon asszimilálódottnak éreztem magam az első ilyen megmozdulásom apropóján:) Azóta volt még egy másik kis megmozdulásom, de ezzel még a Csuszit is sikerült meglepnem. Ugyanis itt elég felkapott az,h az emberek egy db szendvicset esznek egy étkezésre, néha chips-et köretnek. (nem tévedés meglett felnőtt emberekről van szó nem 6 évesekrőlJ ) És heti kétszer bent én is ezt szoktam ebédelni.  Na de ennak a szendvicsnek sok köze nincs az otthoni két kenyér között egy szelet párizsihoz és mustárhoz - jobb esetben egy szelep paradicsom- amit én megszoktam. Ezek szerintem azért használnak kenyeret,h ne puszta kézzel fogják meg azt a 15dkg felvágottat és több féle sajtot meg zöldséget amit beleraknak. Ezek után érthető is miért csak egyet esznek(vagy felet az én esetemben néha…). Vagy lehet amíg Magyarországon a húsból nem voltunk úgy eleresztve ezeknél a búza nem termett meg :) Na tehát egyik nap amikor a Csuszi szendvicset csinált és a hagyományos elgondolás alapján jól megpakolta (3 szelet sonkát rakott rá), erre én még ráraktam 6 szeletet azért Ő is elcsodálkozott,h ez nagyon helyi lett.

Mivel nagyon izlenek a helyi ételek és elég jelentős mennyiséget megtudok belőlük enni, plusz a ramaty gerincem az izmok leépülésének és az egész napi ülésnek a hatására elkezdett meglehetősen fájni elmentem falat mászi. Az első alakalom egy kollegámmal volt mindenféle teszteket kellett csinálnom amiről Magyarországon még csak nem is hallottam mászó teremben aztán meg jó béna voltam. Ezek után sajnos nem találtam nagyon vállalkozó szellemű partnert további alkalmakhoz a közeljövőben ezért elmentem egyedül. Nem kell mondanom béna voltam, egyedül és akkor éreztem először és azóta is útoljára hogy nekem honvágyam van, vagyis inkább maganyos voltam és hiányoztak a barátaim. A mászás mindig a barátokról szólt és a szórakozásról a kihívásokról meg arról,h eredményeket érek el és ha nem is legalább röhögtünk egymáson. Na hát ez itt nem volt… se eredmény, se haver,se nevetés. Egyedül az ott dolgozó lánnyal (aki korábban vizsgáztatatott esésből…) beszéltem pár szót. Na de nem akartam ennyiben hagyni a dolgot, uh újra elmentem és rákényszerítettem magam arra,h akivel csak tudtam haverkodtam. Meg is lett az eredménye, néhány kedves szó amikor bénáztam meg legalább egy kis beszélgetés új emberekkel. Egyébként az emberek ugy ámblokk Magyarországon is nagyon kedvesek és barátságosak egymással a mászóteremben. Na ez itt is megvan sőt… No tehát a második alakalom még nem győzőtt meg teljesen uh a harmadikra még mindig napijeggyel érkeztem, ha bár mindig győzködtek,h lehetne havi bérlet is. A harmadik alakalom már egész jó volt, beszélgettem emberekkel és cardioztam is uh elhataroztam,h jó lesz ez nekem és megvettem a bérletet. Gondoltam ha más nem akkor majd maszok biciklizek meg sifutok és legalább nem hízok fel vágósúlyba. Ám a 4. Alkalom igazi  áttörés volt. Össze haverkodtam az elején egy sráccal akinek később a bátyja is megérkezett és együtt másztunk végül. Utóbb kiderült,h a sárc nagy cimbije a cégünknél dolgozó Németországból pár éve érkezett nagy mászós srácnak akivel már beszéltem,h egyszer csatlakozom hozzá de még idáig nem jött össze. Egyébként végül ő is befutott és csatlakozott a kis csapathoz. Na itt végre már volt érezhető fejlődés is és röhögés is, uh igazi mászós élmény volt. A legutobbi pénteki ugyszintén csak más srácokkal hozott össze a sors és megint úgy éreztem,h jól megy a dolog. Uh én ezt elkönyveletem magamban annak,h ezzel minden a sinen van. J A derekam is sokat javult időközben és a cégnél pedig beszereztem egy ülőlabdát amit lehetet igényelni és az is segített sokat. Uh most már labdán pattogva töltöm a mindennapjaimat a számítógépem előtt.

Most hogy igy elnézem ez a kis mászós érzelgős rész kicsit hosszabb lett mint akartam, uh a New Yorkot beleírom egy másik bejegyzésbe, uh nem kell megijedni voltunk ott és lesz sztori csak kicsit késöbb. És még folytatom egy kicsit a minden napjaink áttekintését. Tehát a másik nagy dolog amin már túl szeretnék esni és sok időt lefoglal a saját autó vásárlása,h végül megszabaduljunk a bérleménytől ami elég drága. Ehhez alapvető feltétel,h az embernek legyen helyi jogosítványa. No el is mentem szépen az orvoshoz meg a jogosítvány központba, nekem szerencsére nem jelentett gondot az olvasásteszt sem (mint egyeseknekJ) ám engem meg valami bevándorlásügyi extra kivizsgálás alá vetettek aminek már 3 hete nincs eredménye és ezért nem tudom letenni a gyakorlati tesztet és végre autót vásárolni. No mind1 nézegettem én rendületlenül azóta is az autókat és kérdezgettem mindenkit akit csak értem,hogy mit gondol míg végül a Jeep Liberty közelében kötettem ki. Ez egy tipikus amerikai benzintemető 3.7literes benzin motorral és 4 kerék hajtással, és olyan menő csomagtartó ajtajára felszerelt pótkerékkel.  Egyesek szerint nem árt, bár megoszlanak a vélemények a 4 kerék hajtás szükségességéről. Mert hogy valaki szerint itt a derékig érő hó és a hóvihar meg a társaik, mások meg ha világvége hóesés jön akkor nem kell menni dolgozni és ha meg nem világvége másnapra úgyis eltakarítják. Na de végül is amerikában csak amerikai autot kellene vezetni, meg hát csak menő az a 4 kerék hajtás, de ekkor jött a csavar. Ugyanis ahogy teltek múltak a hetek kiderült,hogy az egyik ismerős eladja a kocsiját ami végül is egész jól megfelelne nekünk a Höri mehetne csomagtartóba mert ilyen egyterű, olcsóbb is lenne, na meg legalább ismerjük a tulaját a kocsinak. Azért ez itt sem árt bár kicsit más okok miatt, az átlag amerikaiak nem jeleskednek a kocsik karbantartásában… de legalább a kilométeróra állása hihetőbb mint otthon. Szóval a szóban forgó járgány egy hibrid Toyota Prius lenne. Ami egyébként nekem tök szimpi volt még régebben amikor kijöttek az elsők, csak hát ugye akkor ugrott az amerikai kultusz benzintemető, meg a fene nagy magabiztosság télen a négy kerék hajtássalJ Szóval most ennek az eredményére várunk elvileg a hét végéig dől majd el,h meg tudjuk-e venni. Uh lehet,h a végén még sem olyan nagy baj,h az amcsik kiszúrtak mint az ő jólétük és biztonságuk fenyegetőjét.

Ezzel zárom soraimat és kívánok mindenkinek szép hetet. A kíváncsiságotok pedig ne lankadjon ezen a héten jön még a Bűnös város beszámolója is.:)