Kivételesen csak azért nem írtam nektek sokáig, hogy lássam, mennyi időnek kell eltelnie blogbejegyzés nélkül ahhoz, hogy a menekültek vagy a tél beköszönte - kit mi csigáz el mostanában - helyett inkább erről panaszkodjatok. Gratulálok, a verseny győztese pedig drága apósom, akinek ezúton is sok puszit küldünk és Höri üzeni, hogy tegyetek neki félre egy kis háztartási kekszet!

Múlt héten a Sabbatot New Yorkban töltöttük, ahogy azt illik, de megegyeztünk Életem Dundi Másik Felével, hogy ottani kalandjainkról ő fog beszámolni. Azért nem lövök le semmi poént, ha annyit elárulok, hogy az egy bűnös város.... A fotóalbum viszont már elérhető, aki szeretne minket a világhírű kulisszákban megtekinteni, az kattintson bátran idefele. Cserébe én pedig beszámolhatok a jó hírről, miszerint kevesebb, mint 2 hónap alatt megkaptam a munkavállalási engedélyt, és ezt megünnepelvén még két fejvadászcéget kitüntettem a társaságommal 1-1 órára. Ezeknek a találkozóknak eddig sok foganatja nem volt, de legalább már háromszor átíratták velem az önéletrajzom, ami lassan úgy néz ki, mint egy McDonald’s reklám. I’m f**king loving it. Továbbá sikerült megtenni az első lépést a jogosítvány felé is, ahol a legnagyobb kihívást a látásvizsgálat jelentette. Csoda, hogy nem utaltak egyből a vakok intézetébe.

Egyesek tudják, de a teljes nyilvánosság előtt eddig még nem vállaltam fel, hogy elkezdtem jógázni járni, vagyis beiratkoztam egy 8 hetes kezdő tanfolyamra. Most járunk a hetedik hétnél és még élek, úgyhogy ez egy jó jel. Biztató továbbá, hogy az ezernyi póz közül legalább egyet kivitelezhetőnek tartok, így hát, ha nem sikerül valami, úgy teszek, mintha nem érteném az oktatót. Opszala, hát nem azt a kutyát tetszett mondani? Hogy a balt meg a jobbat nem tudom megkülönböztetni, az nem hiszem, hogy a jóga, vagy a nyelv hibája, de azért a számlájukra írom.

A jógát pedig forradalmian új, teljes testet átmozgató edzéssel egészítem ki: azaz kocogást színlelek a kutyával, ami inkább hősies hadakozás város- és parkszerte a Hörivel, aki hol mókusok, hol lúdméretű kacsák, vagy jóllakott mosómedvék után rángat. Vagy autóktól ijedezik és bakugrásokkal teszteli az álló- és tűrőképességem. Aki már elég ügyesen kezeli a kutya, a póráz és a kocogás szentháromságát, az nehezítheti az edzést kakiszacskó lengetéssel és profiknak jöhet a mobiltelefondobálás. A mozgásforma hatékonyságát nagyban növeli, ha az ember közben irdatlan energiákat fordít a nyugalma megőrzésére. Én például jelentem eddig tüneményesen viselkedtem, vagyis még egyszer sem tapostam tüdőn Hörcsögöt. Az viszont elszomorító, hogy közel-távol senki nem érti a cifra szóösszetételeimet, sőt, ha a hanghordozásra ügyelek, senki meg sem rezzen. Borzasztó! Otthon bezzeg, minden járókelő vigyázzba szeppent, ha ráüvöltöttem a kutyára hogy megállj! Micsoda szép napok voltak.. mikor a Höri megríkatta a Margit-szigeten a gyerekeket, mert elvadult farkas módjára hörögve kergette az állatkerti őzikéket a kerítésen kívülről és csak egy fa rejtekéből rávetődve sikerült letepernem… vagy amikor félig leszaggatta egy jámbor anyajuh fülét… Komolyan, ez a póráz kiveszi az izgalmat mindenből, be kellene tiltani! Pedig úgy megnézném a Höri kontra amerikai mókus küzdelmet - biztosíthatlak titeket, nem lenne teljesen egyoldalú börleszk.

Nem utolsósorban szeretném megköszönni a világ legszebb röplabda csapatának, hogy legfrissebb bravúrjukkal egy újabb lökést adtak, hogy ne hagyjak fel a mozgással végérvényesen, szóval köszi csajok, hajrá a szezonhoz és gratulálok a győzelemhez! Arra szeretnélek megkérni titeket, hogy minden edzésen legyen legalább egyvalaki, aki random káromkodásokkal rezegteti a szempillákat, nehogy aztán elszokjatok tőle! HAJRÁ CÉÉ! Puszilom Szecska Mestert, és a posztomon játszóknak meg üzenem, hogy mindent látok!

Orevoár,