Sziasztok!

Ezeregyéve nem írtam sajnos nektek, igazán röstellem, de hát a Höri feje folyamatosan vagy az aktatáskájába szorult be, vagy túlságosan mélyre lógatta és ezért mindenféle szemét ragadt az orrára, vagy pedig ravasz módokon zsarolt, hogy ne jegyezzek a netnaplómba. Például beígérte, hogy elárulja a Dávidnak, hogy ki ette meg a jégkrémet, ha leülök a géphez. (Mintha nem lenne tökéletesen hihető, hogy bejött négy magasan képzett mókus és Beyoncé dalokat hümmögve kiették az összes jégkrémet a dobozból, sőt még egy kiskanalat is összefagyiztak a látszat kedvéért) Most is csak úgy merek itt pötyögni, hogy Őhörcsögsége egy légytől való félelmében sértődötten levonult a pincébe - nyugodtan remegni a hűvösben. Szerintem a kis szőrös fejébe szállt a keleti parti életstílus.

Szóval időközben Dávid nagy meglepetésére több lakberendezési kísérletem se fulladt teljes érdektelenségbe, számszerint pont annyi, mint ahány kismalaccal egyszerre mert packázni a farkas. Először is a kukázott polcokat, amikről korábban már láttatok képet, végre sikerült berendezni és végleges kiállítási helyszínére szállítani, a végeredmény egy cuki ruhaörző lett:

Aztán - bár ez nem annyira kecses kezeim vér-verejtékkel átizzadt munkája – otthonunkban kapott második esélyt az alant látható, a szomszéd által az utcára zordul kitett, elárvult és szomorkásan merengő ikeás elfekvő. Első ránézésre nem volt szebb, mint egy lehányt kilométerkő, mi mégis megláttuk benne a lelket, melyet a rég elfeledett északi isten, Ektorp belelihegett. Kapott tőlünk és svéd nénikéjétől egy szép új ünneplőruhácskát és most így várja nappalinkban az üdvözülést:

Természetesen a végére tartogattam a legnagyobb büszkeségem, melynek szövegét loptam ( innen biza', úgyéljek!), remélem nem fognak azonnal jogdíj-perbe:

 Első ránézésre nem tűnhet túl praktikusnak, pusztán léha díszítő elemnek. DE HAHH! Te, ki itten ilyen botrányos gondolatok magvát hagyod csírázni elmédben, te, IGEN TE! Légy szíves gondold át még egyszer, hogy minek vennéd több hasznát az otthonodban: egy ágynak, vagy egy lazulásra, iszogatásra nógató, ravaszdiul csalogató, pajkos kis firkálmánynak! Na ugye. Egyébként is az ágyakat szerintem a nyugati társadalmakban borzasztóan túlértékelik, nem beszélve arról, hogy rengeteg előnye van, ha a matracod a földön van.

• Például nem gurul be alá semmi, így nem kell bordaropogtató matatáskákat végrehajtani, heveny klausztrofóbiával küzdve, hogy megszerezd végre azt a kiszunnyasztott szart, amit amúgyis mi a tökömnek tartasz az ágy mellett, Manó?
• Nehéz róla leesni, vagy másokat lerugdosni – bár ez utóbbi talán inkább hátrány, mikor a hajnali férjébresztő rutin lépéseiről van szó.
• Ha jön valami undorító állat, akkor könnyű nyomonkövetni, nálunk tehát a fülbemászó nem tűnik el az ágy alatt csakúgy, háhááá!
• Ha az embernek teljes testre kiterjedő dögletes izomláza van (kezdő snowboardosok figyelmébe ajánlom) akkor mikor felébred, egyből túlesik a nehezén, csak pár hernyómozdulat és már fókázhat is a fürdőszoba irányába, nem kell levetnie magát holmi ágyszéléről. Hogy felállni hogy fog, az homályba vész.
• Végül hozzám hasonló végtag-frusztrált versenyzők, vagy más okból mozgáskorlátozott egyedek pedig mérhetetlen logisztikai tervezési képességekre tehetnek szert: mindent az ágy köré rendezni, hogy lehetőleg már ne kelljen többet felkelni. Vajon hogy van angolul, hogy basszamegavillaaanny!? Ha bénán fordítom, még a végén visszaüt és ő basz meg engem.

Elnézést kérnék azoktól az olvasóktól, akiket ez iménti a nyelvezet aggaszt, csak leszarom.

Egyébként, látván a címben szereplő szavakat (DIY- csinájjad mán magad!;  és Re-purpose – mindenki fordítsa ahogy kedve szottyan) és lankadatlan törekvéseimet az újonnan felkapkodott amerikai nyelvi gyöngyszemek puha magyar párnák közé ágyazásáért, Kazinczyék végre bevettek a csapatba. Csak így, posztumusz, mert jó voltam és mivel jobb dolguk nem akadt. Biztos unják már a mennyei mannát. Tehát most már nyugton folytathatom a magyar nyelv szemérmetlen gyilkolását, ha nem jut eszembe egy amúgy létező egyen értelmű szó.