Szeervusztok!

Elnézést, hogy csak most jelentkezem, de túl sok dolog nem történik velem, hacsak nem nevezzük történésnek, hogy próbálok amerikai klasszikus filmeket vadászni a netflixen, hogy értsem, ha valaki netán ezekből idézget, mint otthon én a „Drakula halott, és élvezi”-ből.  Ami persze nem klasszikus, de ha valaki tudja, mit reagáljon arra, hogy „ez nem Lucy, ez egy gejzír!”, annak tuti nyert ügye van nálam, tehát minimum veszek neki fagylaltot.

Emellett meg bármily ironikus is, fejvadászokat vadászok, jövő hétre sikerült is összehoznom egy interjút, úgyhogy most aztán bújhatom az accounting for dummiest, hogy ne az első szónál derüljön ki, hogy nem is értek a könyveléshez. Persze ha kiderül, akkor folyamodhatok a velőtrázó B tervhez, hogy szociológiai tanulmánynak tekintem az egészet és Bridget Jones véleményét idézem az El Niño jelenségről. Vagy ha az aktuális (de nem akut) magyar politikai helyzetről kérdeznének, akkor még mindig kijelenthetem:  „Hát nem szörnyű, mi megy Cshecshennföldön??” Tényleg, el ne felejtsek gyorsan elolvasni valami nagyon okos véleményvezér által kiizzadt szöveget a szituról, csak nehogy politikailag inkorrekt legyen, azt itt nem szeretik. Vagy inkább nem olvasok utána, hanem megnézem a Grease-t, és ha mégis ezt kérdezik, gyorsan lehányom az interjúztatót. Zsírral.

A munkavállalási engedélyemről még nincs hír, tegnap voltam ujjlenyomat vételen, ahova 1 óra volt az út tömegközlekedéssel. Elképesztő volt. Használtam végre először az ikonikus Market-Frankford metróvonalat, bár annak csak a felszín feletti részét, ami még sokkal jobb volt, mert ilyen magasvasúti pálya van a legtöbb sorozatban, Carol nővér is ilyennel ment haza mindig a Vészhelyzetből. Őt persze nem láttam, lehet, hogy túl elfoglalt a férje védelmével.

Ma végre elvittem első útjára a vadiúj, Pirosarany© biciklimet a Walmarttól, bevásárolni mentünk a belváros 9. Körébe, a Trader Joe’s-ba. Nagyon szupi kis üzlet, van benne mindenféle amerikai jószág, királyszág és mennyeiszég. Hogy bizonyítsam, hogy tudok én főzni, méghozzá akár magyarosan is, oly távol az igazi szögedi fűszerpaprikától, csinálni fogok mindjárt egy jó kis frankfurti levest. Bár az német, de mindegy. Azért, hogy mégse legyen túl biztonságos az érzés, wokban fogom megalkotni, ugyanis a levesfőző lábosok esetében bevallottan márkabuzi vagyok, csak a Bonyhádi, az meg ugye nem kapható az Ikeában. Szóval sok sikert nekem! A hazafele úton persze nagyon megbántam, hogy kedves Édesanyámból előbújván nem fordultam inkább rögvest vissza, minek nekem ez a sok földi kihívatás.

Kihívatás vagy régiesen Kiszhívatás: olyan megpróbáltatás, ami az azt végigszenvedő számára akkora para, mint spanyolcsizmában írszteppelni. Viszont, ha állásinterjún kérdezik az alanytól mennyire szereti, illik rámondani hogy imádja, sőt külön keresi rá a lehetőséget

Tehát képzeljetek el egy teljesen formátlan, a 4 sávos főútra forgalommal szemben szemrebbenés nélkül felhajtó szőkés nőt, amint közel 20 kgos jószágkosárral a hátán, a lakásának teljesen ellentétes irányba elindul hazacipelni ifj. Vásárt.

Formátlan: fizikai állapotát tekintve teljesen ellustult, izomtalan, kondicióját tekintve a „döglött” alatti kategóriába sorolandó egyed

Nem is csoda, hogy a dombra feltekeredvén, mikor nyögve elértem végre azt a kéjes pontot, melyet minden biciklis jól ismer, nevetésben tört ki egy élemedett korú járókelő, hogy „bring it on, girl!” Szerencsére nem futotta a szusz többre, minthogy elnevessem magam, hogy „I’m not doing so well, am I?” és kedélyesen végigjártassam a szemem a mögöttem feltorlódott kocsisoron.  Akik bájdövéj voltak olyan kedvesek és csak halkan, elfogódottan dudáltak néha-néha, ha épp nem írtam le egy részeg vargabetűt az út közepére. Akkor gondolom lázasan fogadásokat kötöttek, hogy vajon a csintalan biciklin tudok-e maradni. Háháá de én, minden buki keservére a biciklin maradtam, sőt egyben hazaértem, s máris hozzálátok a wokleveshez, egy életem, egy halálom, ma hazait eszünk!

Lapzárta után érkezett:

A csillogó üvegű, ujonnan vásárolt, őröletlen borsos üveg teljes tartalmát sikerült a fedelével együtt a készülő levesbe borítanom. Az elmúlt félórában izzadságot nem kímélve, aprólékos borsmentő akciót hajtottam végre. Még így is minimum "pikáns Frankfurter" lesz a kreálmány neve, és kéretik lassan szürcsölve fogyasztani. Ki szólt Cilikének, hogy idetolhatja Philadelphiába a pofáját??

Ázott borsok a parton. Hogy jutottunk attól a szép üvegtől idáig?